Még vágyom hallani minden szavad
Szívemben örökre lágy dallam marad.
De sok szó hamisan cseng, megsért
Lelkembe markol a kétség - szeretsz-e még?
----------------
Az úton fekszik, a teste jég,
De arcán egy mosoly játszik még.
Ezer év fájdalma dúlta szét,
Megölte őt mert köztünk élt.
Nem vágyott másra, egy mosolyt kért,
Ennyit adhatott ennyit remélt,
De helyette bánatot, fájdalmat, vért,
Gyötrelmet, halált, kínokat élt...
Szomorú tündér volt, törött szárnyú
Megmenthettük volna egy emberi hanggal...
Szomorú Tündér volt, ki csak egy mosolyt várt,
helyette korbácskínt, rabságot, gyötrelmet élt át
---------------------
Ülni egy csendes szobában, s várni valakire aki nem jön többé!
Elutazni onnan ahol boldog voltál, s otthagyni szíved örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged, könnyeket tagadni,
mik szemedben égnek. Kergetni egy álmot, soha el nem érni,
csalódott szívvel mindíg csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet,
sirdogálva várni, s nem jön rá felelet. Szavakkal idézni
, mik lelkedre hulltak, rózsákat őrizni, mellyek megfakultak.
Hideg búcsúzásnál forró csókot kérni, mással látni őt,
nem visszafordúlni. Kacagni boldogan, hazug lemondással,
otthon leborulni, könnyes csalódással.
Aztán átvergődni hosszú éjszakákat, imádkozni azért,
hogy ő meg ne tudja, mi is az a bánat...
|