| Az éjszaka sötétsége járja be az utcát. Egyszer talán szerette Őt
valaki� A lányt aki most már csak egyedül baktat az utcán, kezében
egy tárgy, mi megváltoztatta életét. Fehér ruhája száll utána, s kisebb
vérfoltok látszanak rajta. Hogy miért? Miért? Már Ő sem tudja� Talán a
harag hajtotta, talán a féltékenység� talán a szerelem? Forró csókok
melyek beborították egész testét� Szerette-e a fiú valaha? Szerette-e
mikor megcsalta? Biztos válasz a nem� Az utca pocsolyákkal teli,a lány
még mindig megy előre a semmibe� olyan könnyű lenne� itt hagyni
mindent� Vele menni� Lassan telnek a percek� órák� a lány hazaér�
ruhástul az ágyba fekszik, majd elalszik� Reggel, mint eddig mindig
ugyanaz� öltözés, stb. � Már sokan játszanak az utcán� szaladgáló
gyerekek tömkelege, boldogan felhőtlenül kergetőzik� A szerelmesek
kézen fogva járkálnak� Ő miért nem lehet boldog?? Miért kell
szenvednie?? Elmúlt, nincs többé� Lassan leül egy eldugott fa
tövébe� előveszi zsebéből az otthonról hozott pengét� kezéhez
emeli� -Nemsokára találkozunk szerelmem�- suttogja majd egy gyors
mozdulattal megadja magának a halálos ítéletét� Már nincs itt, nincs
többé, nem tudja ki találta meg� netán egy játszadozó kislány?! Nem
érdekli� most már boldog lehet� ott ahol nincs többé halál, gyűlölet�
szerelem�
Ja, és mégegy... ez egy ilyen monológ szerű...
Szeretni, küszködni, meghalni� Szeretni aki nem szert viszont,
küszködni álmainkért, meghalni ha egyik sem sikerül. Szeretni Őt aki
elhagyott, szeretni Őt aki nem szeret, szeretni Őt aki megvet, szeretni
Őt aki haragszik, szeretni Őt aki utál� küszködni hogy szeressen
meghalni mert nem sikerül. A mennyből nézni ahogy sír utánad ahogy
az élet szakadéka elnyeli Őt, ahogy egyre csak zuhan a mélybe nem
kapaszkodik, csak zuhan mint egy darab szikla élet nélkül. Halk
morajjal fölreérkezik, előveszi azt a pengét amely majd halálát okozza.
Bőre hideg lesz, elfehéredik és egyszer csak melletted lesz az örök
boldogság földjén� és szeret úgy ahogy senki más� harag,gyűlölet,
megvetés nélkül� |
AJÁNLOM AZ OLDALT
